European Observatory for Nanomaterials

Az évek során az aggályok a nanoanyagok gyártása és alkalmazása által felvetett potenciális környezeti kockázatok tekintetében egyre jelentősebbek lettek. Hogyan járul hozzá az EU által finanszírozott kutatás ezen aggályok kezeléséhez?

A nanoanyagok egyedülálló tulajdonságai kihívást jelentenek a környezeti kockázataik értékelését végző tudósok számára. A nanoanyagok környezeti kockázatainak elemzése komplex feladat, amely számos tudományos szakterületet felölel.

Hatásos és megbízható környezeti kockázatértékeléshez a tudósoknak a nanoanyagok teljes életciklusának külön fázisaira, a gyártástól az újrahasznosításig, illetve ártalmatlanításig vezető út egészére vonatkozó információkat kell összegyűjteniük.

Ez a következőket foglalja magában:

• a nanoanyag fizikai-kémiai tulajdonságainak a jellemzése;
• annak megértése, hogy hol kerül a nanoanyag a környezetbe;
• annak megértése, hogy mely szervezetek vannak kitéve a nanoanyagok hatásának;
• a víz, a talaj, valamint az üledékek nanoanyagoknak való kitettségének az előrejelzése;
• annak megértése, hogy a nanoanyagok átalakulnak-e a környezetbe kerülésük után, és ha igen, akkor hogyan – más szóval bizonyos nanoanyagok hogyan kerülnek kölcsönhatásba a környezetben található más vegyi anyagokkal, mind a természetes, mind az ember által alkotott mesterséges anyagokkal.

Az EU által finanszírozott kutatási projektek célja a rendelkezésre álló olyan eszközök, vizsgálati módszerek, valamint technikák fejlesztése, amelyek segítenek a környezetben levő nanoanyagok megfigyelésében és mérésében. Ez a munka a tudósokat és a felügyeleti hatóságokat nem csak abban segíti, hogy megbízhatóbb adatokat nyerjenek a nanoanyagok környezeti kockázatának az értékeléséhez, hanem abban is, hogy megállapíthassák, ha további kockázatkezelési intézkedésekre van szükség.

Két EU által finanszírozott projekt – a nanoanyagok kockázatkezelése (MARINA) és a fenntartható nanotechnológiák (SUN) – ígéretes eredményeket ért el a nanoanyagokkal szembeni környezeti expozíció értékelésében, valamint realisztikus környezeti expozíciós forgatókönyvek generálása terén. A projektek fontos ajánlásokat is tettek abban a tekintetben, hogy hogyan lehet a már meglevő vizsgálati iránymutatásokat javítani, lehetővé téve a hatóságok számára jobb vizsgálati módszereket megtervezését, és új szabványos módszerek létrehozását a nanoanyagok környezeti kockázatértékeléséhez.