Nanoanyagok élelmiszereinkben
Nanoanyagok találhatók az élelmiszereinkben, amiket megeszünk. Használhatók az élelmiszerek tápértékének a növelésére vagy az adalékok – mint például a cukrok, sók, aromaanyagok vagy színezékek – mennyiségének a csökkentésére.
Néhány nanoanyagot adalékanyagként már évtizedek óta használnak élelmiszereinkben. Két ilyen példa a titán-dioxid, rendszerint az E171 élelmiszeradalék-kóddal utalnak rá, valamint a szintetikus, amorf szilícium-dioxid (SAS) vagyis az E551. A SAS-t derítőszerként alkalmazzák a szuszpendált szilárd részecskéknek folyadékból történő eltávolítására italokban, vagy a csomók képződésének megakadályozására por alakú élelmiszerek esetében. Amikor ezen eljárások során használják őket, a gyártási folyamat eredményeként a SAS és a titán-dioxid részecskéknek az élelmiszerekben megtalálható kis töredéke a nano-tartományba esik.
Fejlesztés alatt áll a nanoanyagok élénkítő hatásának javítása a tápanyagok és más anyagok, mint például a kiegészítőkben levő vitaminok és az omega-3 zsírsavak felvételével és szállításával kapcsolatban. A nanoanyagok segíthetnek az olyan anyagok szétoszlatásában, amelyek önmagukban nem oldhatók vízben.
A sok érdekes alkalmazás ellenére, alkalmazásuk a fogyasztók biztonságára vonatkozó potenciális aggályokat vet fel. A fogyasztók védelme érdekében hozott szigorú jogi keretek előírják, hogy a nanoanyagok élelmiszerekben történő felhasználását a szabályozó hatóságoknak kell jóváhagyniuk, mielőtt azok kereskedelmi forgalomba kerülnek és potenciális kockázataikat értékelni kell.