A nanoanyagok tulajdonságainak előrejelzése
Annak érdekében, hogy felgyorsítsák a nanoanyagok tesztelését és így végső soron a lehetséges veszélyes hatásaik megértését, a kutatók interpolációs megközelítést alkalmazhatnak. Az interpoláció során olyan, hasonló forrásanyagok információit használják fel, melyekkel kapcsolatban rendelkezésre állnak adatok, és ezek segítségével előrejelzik a célanyag tulajdonságait, amelyre vonatkozóan kevés információ áll rendelkezésre, vagy egyáltalán nincs róla információ.
Az interpoláció a REACH-rendelet hatálya alá tartozó konkrét anyagokra is alkalmazható, beleértve a nanoanyagokat is, de az anyagok és nanoformák csoportjaira is, a csoportok közötti trendek azonosítása céljából. A anyagok csoportosításán és az interpoláción alapuló megközelítés megfelelő alkalmazása esetén a kísérleti vizsgálatok száma csökkenthető, mivel nincs szükség minden egyes célanyag vizsgálatára.
A meglévő adatok felhasználása a hiányosságok pótlására
Az interpolációs megközelítés különösen hasznos a hatósági célokra felhasznált adatok előállítása során, hogy a hatóságok elegendő információval rendelkezzenek a vegyi anyagokkal kapcsolatos döntések meghozatalához és a biztonságos használat biztosításához.
A csoportosítás az alábbiak szerint lehetséges:
- Egy anyag különböző nanoformái
- Azonos mérettartományba tartozó, eltérő anyagok
- Esetleg az anyag különböző formái között, az ömlesztett formától a nanoformákig
A csoportosítást eredetileg a vegyi anyagokra dolgozták ki, majd a nanoformákra is alkalmazták.
A nanoanyagok tulajdonságainak meghatározása
A nanoanyagok előállíthatók és módosíthatók úgy, hogy más és más tulajdonságokkal rendelkezzenek. Ilyen például a méretük, alakjuk, kristályosságuk és a felületi kezelés. Utóbbi a nanoanyag felületének bevonását jelenti. Például egyes többrétegű szén nanocsöveket olyan bevonattal lehet ellátni, ami által azok kötődnek a szervekhez és ezáltal hatékonyabban juttatják be a gyógyszereket.
Vegyi anyagok REACH-rendelet szerinti regisztrálása interpolációval
A REACH-rendelet alapján kötelező adatokat benyújtani az évi 1 tonnánál nagyobb mennyiségben előállított anyagokra vonatkozóan. Nanoformák esetében nehéz lehet elérni ezt a mennyiséget, mivel a követelmény a nanoformák és az anyag egyéb formáinak teljes mennyiségére vonatkozik, nem pedig az egyes nanoformákra.
A nanoformákat gyakran ennél sokkal kisebb mennyiségben állítják elő, ami felhasználásuktól és az érintett piactól függően évente néhány grammtól 100 kilóig terjedhet.
A vállalatoknak indokolniuk kell az interpoláció alkalmazását a vegyi anyagok REACH-rendelet szerint regisztrálása során. Ennek érdekében tudományosan alátámasztott magyarázattal kell szolgálni arra vonatkozóan, hogy miért csoportosíthatók a nanoformák, alátámasztva a rendelkezésre álló adatokkal, például a forrás- és célanyagok veszélyeire és sorsára vonatkozóan.
Az interpolációs keretek kidolgozása
Az elmúlt évtizedben számos előrelépés történt annak vizsgálata terén, hogy alkalmazható-e a nanoformák esetén az interpoláció, és hogy milyen információkra van szükség a megbízható interpolációs megközelítéshez.
Az ECHA és az OECD iránymutatást tett közzé annak érdekében, hogy meghatározza az interpoláció alkalmazásának kereteit és határait, megőrizve annak érvényességét és elfogadását szabályozási szempontból.
Az olyan kutatási projektek során, mint GRACIOUS projekt, kialakították azt a keretrendszert, mely elsősorban az ipar számára teszi lehetővé az interpoláció alkalmazását a REACH-rendelet hatálya alatt, de emellett támogatja a fenntartható termékfejlesztést is.
Bár történtek előrelépések, még többet kell tennünk a különböző nanoformák közötti interpoláció érvényességének és elismerésének további erősítése érdekében.