A nanoanyagok vegyi anyagok

Nanoméretű részecskék sok különböző anyagból előállíthatók, így például szénből, fémekből, fém-oxidokból és polimerekből. Nehéz pontos számot megadni arra vonatkozóan, hogy jelenleg hány nanoanyag van forgalomban, és még problémásabb megbecsülni, hogy laboratóriumi körülmények között hány további nanoanyag állítható elő.

A REACH-rendelet alapján a nanoformájú anyagokra is vonatkozik a regisztrálás és a biztonságos felhasználás bizonyításának a gyártókat és importőröket terhelő kötelezettsége. Másrészről csak néhány uniós rendelet határoz meg kifejezett jogi előírást a nanoanyagokra vonatkozóan; ilyen például a kozmetikai termékekről szóló rendelet és az új élelmiszerekről szóló rendelet. Mivel a REACH-rendelet nem határoz meg kifejezett rendelkezéseket a nanoanyagokra vonatkozóan, csak kevés olyan regisztrálásra került sor, amely nanospecifikus információkat tartalmaz.

Ugyanakkor a külön rendelkezések hiánya nem gátolja a proaktív vállalatokat abban, hogy átláthatóan beszámoljanak a regisztrálásuk által lefedett anyag nanoformáiról. A nanospecifikus információk bejelentése 2010 óta lehetséges, amikor is egy önkéntes bejelölő négyzetet vezettek be az IUCLID-ban.

Azokkal az anyagokkal kapcsolatban, amelyek esetében használták az önkéntes bejelölő négyzetet, vagy amelyek esetében más módon jeleztek nanospecifikus információkat, az ECHA információterjesztési weboldalára vezető ezen hivatkozást követve talál további információkat. 

További információk a nanoanyagokat tartalmazó regisztrált anyagokról:

A REACH-rendelet értelmében a regisztrálók dönthetnek úgy, hogy a nanoanyagokkal kapcsolatos információkat vagy azáltal bocsátják az ECHA rendelkezésére, hogy feltüntetik a nanoanyag jelenlétét az anyag összetételében, vagy jelzik, hogy az anyag fizikai állapota nanoanyag, vagy egy adott nanoanyagra vonatkozó specifikus vizsgálatok eredményeit bocsátják rendelkezésre egy végponti vizsgálati bejegyzésben.

A REACH a vegyi anyagokra vonatkozó átfogó rendelet. Ezért annak módja, ahogyan a REACH-rendelet a vegyi anyagok fogalmát meghatározza, sokkal tágabb értelemben fontos, mivel annak fogalmai más jogszabályokban is tükröződnek:

'Anyag: olyan természetes állapotban előforduló vagy gyártási folyamatból származó kémiai elem és vegyületei, amely az anyag stabilitásának megőrzéséhez szükséges adalékanyagot és az alkalmazott folyamatból származó szennyező anyagot is tartalmazhat, de nem tartalmaz olyan oldószert, amely az anyag stabilitásának befolyásolása vagy összetételének megváltoztatása nélkül elkülöníthető.'

Fontos megjegyezni, hogy sok nanoanyag természetesen előfordul, és ezért nem feltétlenül tartozik a vegyi anyagokra vonatkozó hatályos jogszabályok, így például a REACH-rendelet hatálya alá, csak akkor, ha ezeket az anyagokat bármilyen módon szándékosan kémiailag módosítják. Más nanoanyagok melléktermékként keletkeznek, például a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből, pl. a dízelmotorok használata során. Ezek a részecskék azonban különféle környezetvédelmi rendeletek, így például a környezeti levegőminőség megóvására irányuló jogszabályok hatálya alá tartoznak.

 

Sok további nanoanyag van még forgalomban?

Az uniós piacon lévő nanoanyagok tényleges számára vonatkozó becslések változók.

Valószínűleg több nanoformájú anyag van forgalomban, mint amennyit eddig a REACH-rendelet alapján regisztráltak. Ennek több oka van, amelyek többek között a következők:

  • Szabályozási bizonytalanság: noha az „anyag” terminus magában foglalja a nanoanyagokat, mint ahogyan a REACH-rendelet hatálya is, a rendelet nem említi kifejezetten a nanoanyagokat, és nem határoz meg kifejezett követelményeket sem. Egyes gyártók/importőrök ezt úgy értelmezhetik, hogy nincs olyan kötelezettség, amely szerint regisztrálási dokumentációjukban nanospecifikus információkat kellene megadni. Az Európai Bizottság jelenleg készíti elő a REACH-rendelet mellékleteinek a módosítását, hogy azok kifejezetten rendelkezzenek a nanoformákra vonatkozó követelményekről.
  • A méréssel kapcsolatos kihívások: jóllehet a nanoanyag terminus egyszerű, annak mérése, hogy egy anyag valamely formája nanoforma-e, gyakran nem egyszerű. Ez pontos és gyakran költséges eszközöket igényel. Ezért, mivel nincsenek a vizsgálat elvégzésére vonatkozó kifejezett jogi előírások, a gyártók/importőrök a vizsgálat elvégzésének mellőzése mellett dönthetnek.
  • Alacsony volumenek: egyes nanoformájú anyagok olyan kis mennyiségben lehetnek a piacon, hogy nem teszik szükségessé a REACH-rendelet szerinti regisztrálást. Az alacsony volumenű vegyi anyagok (évi 1–100 tonna) regisztrálásának határideje 2018. május 31.

Sok oka lehet annak, hogy a regisztrált nanoformájú anyagok száma alacsony. Az is valószínű, hogy számos olyan regisztrált anyag van, amelyeket nanoanyagként gyártanak vagy hoznak forgalomba, de amelyek esetében a vállalatok úgy döntöttek, hogy nem adnak meg kifejezetten nanospecifikus információkat a regisztrálási dokumentációban.

Mindazonáltal a szabályozási problémák megoldásával párhuzamosan várhatóan bővülni fog a REACH-rendelet végrehajtása révén gyűjtött rendelkezésre álló nanospecifikus információk köre.