Nemzetközi tevékenységek

 

A hand holding a globeA nanoanyagok potenciális veszélyei már több mint egy évtizede témái a nemzetközi megbeszéléseknek. A nanotechnológia által kínált, a társadalom számára előnyös megoldásokat ugyanakkor a kutatók és a szakpolitikai döntéshozók körében egyaránt élénk érdeklődés övezi.

A nanoanyagok biztonsága körüli globális viták több nemzetközi fórumon is zajlanak: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) mind hozzájárulnak az ilyen anyagokkal kapcsolatos tudás bővítéséhez.

A legfontosabb kérdés az, hogyan használhatók fel és kezelhetők biztonságosan a nanoanyagok ahhoz, hogy kimutathatók legyenek a nanotechnológia előnyei.

 

OECD

Az OECD hosszú távú programot dolgozott ki a vegyi anyagok kezelésére vonatkozóan, és alapvető szerepet játszik ezen anyagok veszélyeinek tesztelésére és értékelésére vonatkozó szabályozási módszerek harmonizálásában. Ennek fő eszközei nemzetközileg elfogadott vizsgálati iránymutatások és a helyes laboratóriumi gyakorlat (GLP) elvei.

Ezek együttesen olyan feltételeket teremtettek, amelyek révén az OECD vizsgálati iránymutatásainak megfelelően elvégzett teszteket az adatok kölcsönös elismerésére vonatkozó rendszerhez (MAD) csatlakozott országok hatóságai elismerik. A MAD olyan jogilag kötelező erejű eszköz, amely elősegíti a vegyi anyagok szabályozási biztonsági értékelésére vonatkozó információk nemzetközi elfogadását. A rendszer drasztikusan csökkenti a vizsgálati költségeket, és korlátozza a kísérleti állatok számát.

Napjainkban az iparosodott országok vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályainak jelentős részét alátámasztják az OECD vegyi anyagokra vonatkozó programjának eredményei. Ez a nanoanyagok veszélyértékelésére is igaz. Az OECD tanácsának a mesterséges nanoanyagok biztonsági vizsgálatáról és értékeléséről szóló 2013. évi ajánlása kimondja, hogy a vegyi anyagok szabályozásáról szóló meglévő nemzetközi és nemzeti keretek alkalmasak a mesterséges nanoanyagokkal összefüggő kockázatok kezelésére. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a keretek és az egyéb irányítási rendszerek továbbra is kiigazításra szorulnak ahhoz, hogy figyelembe vegyék a mesterséges nanoanyagok sajátosságait.

2006-ban az OECD létrehozta a mesterséges nanoanyagokkal foglalkozó OECD-munkacsoportot, amely lehetővé teszi a nanoanyagok veszélyességi és kockázatértékeléséről folytatott vitát. A munkacsoport eddigi legfontosabb eredménye annak értékelése, hogyan alkalmazhatók a meglévő OECD vizsgálati iránymutatások 11 általánosan használt nanoanyagra nézve. A projektet jelentős erőfeszítések jellemezték, amelynek során több mint 700 tanulmány készült. Az eredményeket az OECD 2015-ben tette közzé.

 

WHO

A WHO globális szinten vizsgálja a vegyi anyagok populációkat veszélyeztető hatását. A nanoanyagok esetében a nanoanyag-expozíciónak a munkavállalókra gyakorolt​potenciális hatásaira fektet nagy hangsúlyt.

A WHO jelenleg is dolgozik a „Protecting Workers from Potential Risks of Manufactured Nanomaterials” (Munkavállalók védelme a mesterséges nanoanyagok lehetséges kockázataival szemben) című iránymutatásain. Ezen iránymutatások célja a nanoanyagoknak potenciálisan kitett munkavállalók munkahelyi egészségének és biztonságának javítása az előállítást végző és szociális környezetek különféle típusainál.

Az iránymutatások magukban foglalják a kockázatértékelés és a kockázatkezelés elemeit, és ajánlásokat fogalmaznak meg a munkahelyi biztonság javítása és a nanoanyagok felhasználását végző munkavállalók egészségének védelme érdekében minden, de különösen az alacsony és közepes jövedelmű országokban.

 

Az ENSZ Képzési és Kutatóintézete (UNITAR) és Környezetvédelmi Programja (UNEP)

Az UNEP és az UNITAR nagy hangsúlyt fektet a fejlett és fejlődő országok közötti kapacitásépítésre.

A vegyi anyagok helyes kezelésére irányuló programmal (IOMC) közösen több regionális műhelytalálkozót is szerveztek az elmúlt öt évben, amelyek célja, hogy hozzájáruljanak az ilyen anyagokkal kapcsolatos nemzeti szintű kockázatelemzéssel és -kezeléssel kapcsolatos tudás bővítéséhez.

Az UNEP és az UNITAR munkája ahhoz is lehetőséget biztosít, hogy a fejlettebb országok pénzügyi támogatással járuljanak hozzá a fejlődő országok kapacitásbővítéséhez, hogy kezelni tudják a nanobiztonsági kérdéseket.

 

A nemzetközi vegyianyag-kezelés stratégiai megközelítése (SAICM)

A SAICM olyan szakpolitikai keret, amely globális szinten támogatja a vegyi anyagok helyes kezelését. Mindez szorosan kapcsolódik a fenntartható fejlődésről szóló, 2002-ben Johannesburgban megrendezett csúcstalálkozón elfogadott célokhoz.

E célok egyike kifejezetten a vegyi anyagokkal foglalkozik, és kimondja: „2020-ig minden vegyi anyagot olyan módon kell előállítani és felhasználni, amely jelentősen csökkenti az emberre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásukat.”

A SAICM alapján megállapodás született egy globális cselekvési tervről, amelynek célja, hogy stratégiát dolgozzon ki a csúcstalálkozó célkitűzéseinek elérése érdekében. Ez a terv nanoanyagokkal kapcsolatos tevékenységek mellett például a festékek ólomtartalmával, az endokrinkárosító anyagokkal és a növényvédő szerekkel kapcsolatban is megfogalmaz intézkedéseket. A nanotechnológiákat és a mesterséges nanoanyagokat a SAICM egyre hangsúlyosabb politikai kérdésként azonosítja.

Categories Display