Nanoanyagokkal szembeni kitettség

A veszélyes anyagok bármely kockázatértékelésének egyik fő szempontja az expozíció értékelése. Ennek az oka, hogy jóllehet valamely vegyi anyag hordozhat bizonyos egészségügyi veszélyeket, a veszélyek nem manifesztálódnak, csak akkor, ha az emberek ténylegesen ki vannak téve a vegyi anyagnak. Ez az elv egyformán érvényes a nanoanyagokra is. Ezért alapvető megérteni, hogy az emberek érintkezésbe kerülnek-e, és ha igen, hogyan kerülnek érintkezésbe a nanoanyagokkal a mindennapi életükben, többek között a munkahelyen és otthon.

A nanoanyagok természetükből fakadóan egymáshoz tapadva nagyobb tárgyakat alkotnak, amelyeket aggregátumnak vagy agglomerátumnak neveznek, ami kihat arra, milyen kölcsönhatásba kerülnek pl. a tüdőszövetekkel.

Ezen túlmenően a jelenleg forgalomban lévő termékek közül sokban a nanoanyagok különböző mátrixokba épülnek be, ami kihat a felhasználó vagy a környezet általi felvehetőségükre.

De kijuthatnak-e a nanoanyagok e mátrixokból, és mennyire könnyen válnak le a nanoanyagok a nagyobb aggregátumokról és agglomerátumokról? Már létezik egy általános keret a nanoanyagok porokból való kijutásának meghatározására (ISO/TS 12025:2012).

További kutatás van folyamatban új eszközök, például személyi monitorok kifejlesztése érdekében, amelyek a nanorészecskéknek való munkahelyi kitettség mérésére szolgálnak.