Toxicitás

Egyes vegyi anyagok károsak lehetnek az egészségünkre. Általában minél hosszabb ideje van egy vegyi anyag forgalomban, és minél szélesebb körben használják, annál többet tudunk a toxicitásáról. A nanoanyagok esetében azonban nem mindig ez a helyzet, mivel használatuk gyors ütemben terjedt el a társadalomban. Fontos, hogy vizsgálatokat végezzenek a nanoanyagokkal kapcsolatosan annak kiderítése érdekében, biztonságosak-e, és ha nem, akkor milyen módon védhetjük meg egészségünket.

A vegyi anyag toxicitásának vizsgálata validált vizsgálati protokollok segítségével történik. Nanoanyagok esetében ezek a vizsgálatok elsősorban a következőkre összpontosítanak:

Akut hatások. Ezek bőrirritáció vagy bőrmarás, illetve szem-, orr- vagy torokirritáció formájában jelennek meg. Ezeket a hatásokat gyakran vizsgálják oly módon, hogy a vizsgált anyagot rekonstruált emberi szöveteken vagy állatokon alkalmazzák. Egyes nanoanyagok még károsabb hatásokkal is járhatnak lenyelés, belélegzés vagy a bőrrel való érintkezés során. Az életveszélyes hatásokat elsősorban állatokon vizsgálják, de a magas toxicitást a sejttenyészetekkel végzett vizsgálatok is kimutatják.
Allergiás hatások. A szenzibilizációs vizsgálatok segítségével azt ellenőrzik, egy nanoanyag okozhat-e allergiás reakciókat például bőrrel való érintkezés révén. E hatások némelyike már most is vizsgálható állatkísérletektől mentes módszerek segítségével. A nanoanyagok légzőszervi szenzibilizációt is okozhatnak, mint például asztmát. Jelenleg nincsenek a légzőszervi szenzibilizációra vonatkozó, hatóságilag elfogadott vizsgálati módszerek. Ezért az ilyen tüneteket mutató emberektől származó adatokat használják fel annak megerősítésére, hogy egy vegyi anyag ilyen hatást vált ki.
Célszervi hatások. Ezek olyan hatások, amelyek befolyással lehetnek egy adott szerv működésére, vagy változásokat okozhatnak a szerv szöveti szerkezetében, ami a legrosszabb esetben rákot okoz. A hatások helyiek is lehetnek, mint például a nanoanyag belélegzése utáni tüdőhatások. A legkárosabb hatások bekövetkezéséhez általában hetekig vagy hónapokig tartó ismételt expozíció szükséges. A célszervi toxicitást főként patkányokon vizsgálják.
Mutagén hatások. A mutációk a sejtek vagy szervezetek genetikai anyagának változásai. Annak vizsgálatát, mennyire valószínű, hogy egy adott nanoanyag mutációkat okoz, gyakran sejttenyészeteken végzik el. Egy mutagén hatású nanoanyag sok esetben valószínűleg rákot is okoz.
Reprodukcióra gyakorolt hatások. A reprodukcióra gyakorolt hatások közé tartozik a termékenység megváltozása vagy a magzati fejlődés zavarai. A nők esetén ez a teherbe esés nehézségeiben, a férfiak esetében pedig a spermiumsejtek változásában nyilvánulhat meg. A reproduktív és fejlődési toxicitási vizsgálatokat továbbra is állatokon végzik, sokszor egynél több generáción keresztül.

Az Európai Unióban kötelező értékelni a nanoanyagok veszélyes tulajdonságait, és biztosítani biztonságos használatukat.

A veszélyes nanoanyagok esetében számos hatósági intézkedés alkalmazható egészségünk védelme érdekében. Például szükség lehet az egész EU-ra kiterjedő harmonizált veszélyességi osztályozásra. Ehhez az is szükséges, hogy a veszélyre vonatkozó információkat feltüntessék az ilyen anyagokat tartalmazó anyagok címkéjén.