Élelmiszerek

A nanoanyagok növekvő mértékben befolyásolják az élelmiszer ágazatot. Kutatás és fejlesztés folyik a nanoanyagoknak az élelmiszerek tulajdonságai – például ízük, állaguk – megváltoztatására irányuló alkalmazásában rejlő potenciális előnyök és kockázatok vizsgálatára. A nanoanyagoknak az élelmiszer- és takarmányláncban történő növekvő mértékű felhasználása mellett fontos ismernünk tulajdonságaikat és jellemzőiket, és meghatároznunk, hogy vetnek-e fel potenciális egészségügyi vagy környezetvédelmi aggályokat.

Az EU-ban az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) felelős a nanoanyagok élelmiszerekben és takarmányokban, valamint az élelmiszerrel érintkező anyagokban történő felhasználásának a kockázatértékeléséért. Ennek célja, hogy felmérjék, van-e olyan kockázat, amelyet érdemes figyelembe venni a használati engedélyezést megelőzően. Az értékelést az EFSA tudományos testületei végzik, amelyek Európa számos országának független szakértőiből állnak. Az ezt követő engedélyezés, amelyről a tagállamok és az Európai Bizottság döntenek, meghatározza a nanoanyagokra vonatkozó alkalmazás feltételeit és a címkézési követelményeket.

Már létezik számos olyan rendelet az EU-ban, amely kifejezetten a nanoanyagok élelmiszer ágazatban történő használatára vonatkozik.

 

Új élelmiszer

Az uniós jog szerint új élelmiszer az, amelyet 1997. május 15. előtt, az új élelmiszerekről szóló első rendelet hatályba lépése előtt nem fogyasztottak jelentős mértékben az EU-ban. Új élelmiszer lehet újonnan fejlesztett, innovatív élelmiszer, új technológiák és új gyártási folyamatok használatával előállított élelmiszer, valamint olyan élelmiszer, amelyet az EU-n kívül hagyományosan fogyasztanak vagy fogyasztottak. A mesterséges nanoanyagokból álló vagy azokat tartalmazó élelmiszereket is új élelmiszernek kell tekinteni. Az új élelmiszerekről szóló rendeletnek megvan a „mesterséges nanoanyagokra” vonatkozó saját definíciója, amely a fogyasztóknak nyújtott tájékoztatásról szóló rendeletben is szerepel.

Az új élelmiszerekről szóló rendelet mesterséges nanoanyagokra vonatkozó kötelezettségeket határoz meg – a nanoanyagok azok az anyagok, amelyeket szándékosan fejlesztettek ki, hogy specifikus tulajdonságaik legyenek – beleértve azokat a követelményeket, amelyek egy új élelmiszernek az EU piacára történő bevezetésére vonatkoznak, mint például az anyag Európai Bizottság általi előzetes engedélyezése. Egy új élelmiszert csak akkor engedélyeznek az EU-ban, ha az nem jelent kockázatot a közegészségügyre, táplálkozási szempontból nem hátrányos, amikor hasonló élelmiszert helyettesít, és nem vezeti félre a fogyasztót.

 

Nanoanyagok, mint élelmiszeradalékok

Az élelmiszer-adalékokról szóló rendelet meghatározza a jóváhagyott élelmiszer-adalékok, enzimek és aromák listáját. Ha egy már engedélyezett élelmiszer-adalék gyártási folyamatában vagy alapanyagaiban változás történik, azt már egy külön adaléknak kell tekinteni és újra kell értékelni. Jelentős különbség a kiinduló anyagokban például a részecskeméret megváltoztatása, beleértve azt is, ha az a nanotechnológia alkalmazása révén történik.

 

Mesterséges nanoanyagot tartalmazó élelmiszerek címkézése

A fogyasztóknak nyújtott tájékoztatásról (FIC) szóló rendelet meghatározza az élelmiszer összetevők címkézésére vonatkozó szabályokat azokkal a követelményekkel kiegészítve, amelyek az élelmiszeripari termékekben levő mesterséges nanoanyagokra vonatkoznak. A rendelet szerint minden mesterséges nanoanyag-összetevőt egyértelműen jelezni kell az összetevők felsorolásában. Az ilyen összetevők nevét követően zárójelben fel kell tüntetni a „nano” szót.

 

Nanoanyagok élelmiszerrel érintkező műanyagokban

Élelmiszerrel érintkező anyagok használata széles körben elterjedt az élelmiszer-ellátási láncban az élelmiszerek szállításánál és megóvásánál – például megtalálhatjuk őket csomagolóanyagként a szendvicseknél, amit eszünk, és a tejnél, amit vásárolunk. Számos rendelet célja annak biztosítása, hogy ne kerülhessenek veszélyes vegyi anyagok az élelmiszerbe, ilyenek például az élelmiszerrel érintkező anyagok általános szabályozása, valamint az élelmiszerrel érintkező műanyagokra vonatkozó rendelet.

Az élelmiszerrel érintkező műanyagokra vonatkozó rendelet részben az élelmiszerrel érintkező anyagokból történő potenciális vegyi anyag kibocsátásra, valamint a veszélyes vegyi anyagok ilyen anyagokban történő használatának az elkerülésére összpontosít. Meghatározza az élelmiszerrel érintkező műanyagok összetételére vonatkozó szabályokat és összeállítja az élelmiszerrel érintkező műanyagok gyártásánál engedélyezett anyagok uniós listáját. A rendelet korlátozásokat határoz meg ezeknek az anyagoknak a használatára vonatkozóan, továbbá szabályokat ír elő a műanyag anyagok és cikkek megfelelőségének a meghatározásához.

Több rétegű anyagok, illetve cikkek esetén, még ott is, ahol a műanyag réteg nem érintkezik közvetlenül az élelmiszerrel és egy funkcionális gáttal el van választva az élelmiszertől, csak akkor tartalmazhat nanoformájú anyagokat, ha a nanoforma kifejezetten engedélyezve van.

 

Nanoanyagok aktív és intelligens élelmiszerrel érintkező anyagokban

Az aktív és az intelligens élelmiszerrel érintkező anyagok kitolják a lejárati időt a csomagolt élelmiszer állapotának fenntartásával vagy javításával, anyagoknak a körülvevő környezetből az élelmiszerbe engedése, illetve az élelmiszerből történő abszorbálása és környezetbe engedése révén. Példaként szolgálnak a csomagolóanyagok, evőeszközök, edények és vágódeszkák.

Az aktív és intelligens anyagokról és cikkekről szóló EU rendelet rendelkezik az aktív és intelligens anyagok gyártásához engedélyezett anyagok uniós listájának létrehozásáról.