European Observatory for Nanomaterials

Ma az élelmiszer ágazatban a nanoanyagok legfontosabb alkalmazási területei élelmiszereink csomagolásának fejlesztésére esnek. Amellett, hogy könnyebb és tartósabb anyagok – mint például a műanyag tartályok és palackok –, használhatók az élelmiszerek megromlásának a megelőzésére is.
 

Nanoanyagok használata az élelmiszerek tartósítására és baktériumoktól mentes tárolására

Az élelmiszer-csomagolóanyagok rendszerint műanyagok. Fő hátrányuk, hogy nem képesek megakadályozni, hogy a gázok, mint például az oxigén vagy más kisméretű molekulák áthatoljanak a csomagoláson és az élelmiszerrel érintkezésbe kerüljenek. Nanoanyagok, mint például nanoagyagok, a titán-nitrid vagy a titán-dioxid javíthatják az anyag tulajdonságait, például könnyebbé és erősebbé tehetik azt. Továbbá a nanoanyagok megakadályozhatják, hogy a gázok és a fény áthatoljanak a csomagoláson és ott bomlást okozzanak, ezenkívül lehetnek antimikrobiális tulajdonságaik is, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az élelmiszerek frissek és ártalmas baktériumoktól mentesek maradjanak hosszú tárolási idő alatt is.
 

Innováció az élelmiszer-csomagoló iparban a fenntarthatóbb anyagok létrehozására

A cellulóz a környezetben talált legbőségesebb anyagok egyike, amely növényekből és fákból nyerhető. Kutatók biológiailag lebomló kompozit membránokat fejlesztettek ki cellulóz nanorészecskékből. A kutatások arra engednek következtetni, hogy ezek a bioalapú fóliák megakadályozhatják, hogy a víz a csomagolásba behatoljon, megvédik a friss élelmiszert az ártalmas baktériumoktól és potenciálisan megnövelik a termék eltarthatóságát. Ez azt jelenti, hogy a biofóliák alkalmazhatók az élelmiszer-csomagoló iparban az élelmiszerhulladékok, valamint az élelmiszerrel kapcsolatos betegségek csökkentésére, habár potenciális toxicitásukat még nem vizsgálták teljes mértékben.

A tudósok „okos” csomagolást is fejlesztenek, amely nanoméretű érzékelőket tartalmaz az élelmiszer állapotának a monitorozására. A nanorészecskéken alapuló detektorok széles választékát fejlesztették ki az élelmiszerekben levő szennyező anyagok kimutatására. Amikor egy szennyező anyag érintkezésbe kerül a nanorészecskékkel, akkor olyan reakció lép fel a nanoanyag és a szennyező anyag között, amely vizuális riasztással jelez és figyelmeztet bennünket, hogy az élelmiszer megromlott. Ezeket a nanoérzékelők a szállítók használhatják , hogy jelezzék az élelmiszer állapotát a fogyasztók részére.
 

Nanoanyagok vándorlása az élelmiszerbe

Az élelmiszer-csomagolásnál alkalmazott nanotechnológiák a nanoanyagok élelmiszerekbe történő vándorlása révén jelenthetnek kockázatot a fogyasztókra nézve. Jelenleg a vándorlásra vonatkozóan csak nagyon korlátozott mértékben állnak rendelkezésre adatok, de az eddigi adatok csak nagyon alacsony mértékű vándorlást mutatnak. Sok nanotechnológiai alkalmazás még kutatás alatt áll, de néhányat a tagállamok és az Európai Bizottság már engedélyeztek a piacon, mint például a titán-nitrid alkalmazását polietilén-tereftalát (PET) palackokban. Európában az élelmiszerek csomagolására használt nanoanyagokat engedélyezésüket megelőzően az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) kell értékelnie. A nanoméretű titán-nitrid a néhány engedélyezett nanoanyag egyike és a műanyagpalackok egyik adalékanyagaként használják.